2010. szeptember 15.

Út a munkába

Reggel felkeltem, és gondoltam folyatom a munka keresést az interneten, hisz ott majdnem minden pozíció meghirdetésre kerül.

Indul a gép, örömmel látom hogy a tegnapi 10 kiküldött pályázatomból 5re jött válaszlevél. Ám mindegyik ugyan azzal az állás interjúra szóló budapesti címmel. Gyorsan rákeresek a neten... hmmm...és kidobja egy svájci cég magyar képviseletét, ahol főleg edényekkel kereskednek. (ügynöki munka… már megint) természetesen a fizetés csak a jutalék rendszerből áll, és a foglalkoztatás vállalkozói viszonyban történik.

Több hónapja keresgélés. Eddig semmi jobb esetben visszaírnak a cégek, hogy nem én lettem a megfelelő pályázó, de ez a ritka. Az általánosság, hogy a jelentkezés elküldése után soha senki nem reagál a beküldött önéletrajzokra.

De nézzük, csak miből lehet válogatni. Mint az elején már említettem rengeteg a burkolt ügynöki munka, illetve a „mindenre nyitott” titkárnőt keresek fajta hirdetés. Amik nem feltétlen a munka világába vágyók álomfoglalkozása. A munkaügyi központ honlapján jelenleg mindössze e sorok írásakor csak 165 db állás van meghirdetve, míg a decemberi adatok szerint közel 30 ezer regisztrált munkakereső van a megyében. A kereslet és a kínálat nem igazán van összhangban. Ezért én is úgy döntöttem elhagyom a Megyét új kalandok felé indulva, mint Zsákos Frodó, de az én utam valahogy rögösebben indul. Menj el dolgozni! Hallom a családtól. Mondom… keresem. Erre csak annyi a válasz, hogy aki akar, az talál. Idővel biztos. Talán a fővárosban. De folyamatosan azzal találkozok, hogy a kiírt állást már betöltötték. Persze, hogy betöltötték, csak nekem nem volt ott sógor, koma, jó barát , hogy beprotezsáljon. Így aztán van, hogy a megjelenés időpontjától számolva hiába telefonálok egy órán belül, a pozíció már nincs meg.

Nem a féltékenység beszél belőlem, hogy engem nem dugnak be egy munkahelyre. De számtalan sorstársammal lépkedünk ugyan ebben a cipőben, és sokak számára az idő előrehal adtával még lehetetlenebbé válik a szűkebb hazájában az elhelyezkedés. És bár anno meg lett nekünk mondva, hogy akinek nem tetszik el lehet menni, valakinek mégis maradni kell majd hogy lekapcsolja a villanyt.

Nincsenek megjegyzések: