2009. június 24.

2009. június 23.





2009. június 10.

A megetetett társadalom

Miből készül az eperfagyi? - Jobb, ha nem tudja!



Ne ámítsuk magunkat! Aki reggelire "kakaóitalt" iszik, a laboratórium ízeit nyeli, aki eperjoghurtot kanalaz, fűrészport fal, aki bolti citromlevet tesz a teába, az a penészgomba "váladékát" kapja, bármennyire tiltakozik is. Az édeset idomított baktériumok "köpik ki", a savanyú a mikroorganizmusok "izzadmánya".


Érzékeinket (észrevétlenül) manipulálja egy világhatalommá szerveződött maffia, az ízipar, s laboratóriumokban előállított (titkos) aromákkal, ízfokozókkal megváltoztatja ízlelésünket. Veszélyben az ízlés szabadsága, a kulináris önrendelkezés joga. Nem azt esszük, amit enni vélünk. Mert semmi sem az, aminek látszik. Az eperaromát egy Holzmindenben székelő német aromagyár állítja elő ausztrál fűrészpor, alkohol, víz és néhány titkos összetevő keverékéből. (A Föld teljes epertermése az "eperből" készült fagylaltok, joghurtok, desszertek mennyiségének egy százalékát sem fedezné!)

Egy amerikai konszern baktériumból kávétejszínt és krémsajtot varázsol, egy másik vörös áfonyából cseresznyét, ricinusolajból őszibarack-aromát. Az Athlon nevű cég (nem vicc!) madártollból péksüteményt, a General Foods vízből, fehérjéből és gyanús zsiradékból műszalonnát. A Procter and Gamble nevű amerikai vállalat még a gyapotszálat (pamutot) is fogyaszthatóvá teszi: a növény rostjaiból kenyeret sütnek. Az ízek e szép új világában a menthenthiol nevű vegyület a grépfrút, az acetyl-pyrolin egyik változata a ropogós kenyérhéj, a filberton a mogyoróíz illúziójáért felel.


Mint a Mátrix című filmben. Nem eperjoghurtot eszünk, hanem vizet mesterséges illúziókkal. A szagok és ízek e virtuális valóságában már a füstölt sonka és lazac sem eredeti: napjainkban a húsgyárak "folyékony füstöt", azaz műfüstöt használnak, amiben 30-90 másodperc alatt meg lehet "füstölni" a terméket. Ráadásul a vásárlókat mézédes hazugságokkal etetik, a Danone Actimel "szuperegészséges" joghurtital egyszerre tartalmaz két (veszélyesnek tartott) édesítőszert, aszpartámot és K-aceszulfámot is.

A csalafinta íztrükkök aztán megteszik a magukét, aki gyerekkorától hozzászokott a víz-, szén-dioxid-, karamell-, foszforsav-, citromsav-, nátriumbenzoát-, koffeintartalmú italhoz (ez a kólák összetétele), annak az igazi bodzaszörp ízetlen. Az élelmiszeripar tehát "maszkírozza" az ízeket, ha kell, korrigálja és retusálja őket (mint Sztálin környezetét a korabeli fotókon), hozzászoktat bennünket a kémiai édesítőszerek, ízfokozók, sűrítőanyagok ízéhez, reklámokkal és aromákkal etet, ízfüggővé tesz.

Korunkban húszezer élelmiszeradalékot forgalmaznak (köztük hétezer aromát). E titokzatos porocskák és folyadékok nélkül, melyek összetevőit (üzleti titokra hivatkozva) sokszor még az ételre allergiás gyerekek orvosainak sem árulják el, az élelmiszer-ipari termékek többsége élvezhetetlen és eladhatatlan lenne. Az íz az ételek lelke. Aki az ízeket befolyásolja, életünket manipulálja. Ráadásul az íz nem csak ízlés dolga. Az íz legfontosabb funkciója a táplálék ellenőrzése. Figyelmeztetés (lenne), hogy mit nem szabad megenni. Ha becsapják íz-lelésünket, elfeledtetik velünk az eredeti ízt, akkor tényleg bármit lenyelünk.

A leves hazudik - írja magyarul újfent megjelent nagyszerű pamfletjében Hans Ulrich Grimm (Kétezeregy Kiadó). De nemcsak a Knorr és a Maggi zacskós leves hazudik (a négy főre szóló adagban mindössze két gramm szárított marhahús található), hanem szinte minden. Akenyér, a virsli (de az nagyon), a csecsemőtápszer. Érzékeinket manipulálják és átprogramozzák. Éppúgy, mint gondolatainkat. Egész életünket. Tavaly az Egyesült Államokban az asztalra került ételeknek már kilencvenhat(!) százaléka ipari termék volt.

A Fast Food Nation (gyorsétterem-generáció) már nem ismeri az ételek eredeti összetevőit, életében soha nem szagolt vargányát. "De hát végül is - mondja cinikusan az egyik aromagyár mérnöke - az élvezet fantázia dolga." Már akinek.

2009. június 9.

EP választások....Továbbítok egy köszönetnyilvánítást.

Morvai Krisztina, a Jobbik európai parlamenti képviselője

Van egy álmunk. Hogy Magyarország a magyaroké. Mégsem lesz a hazánkból második Palesztina, mégsem leszünk elszegényedett, véglegesen lecsúszott gyarmat.

Kedves választóink, kedves jobbikosok, kedves magyar emberek!

Az álom mától valósággá vált. Az Önök bizalmából, hitéből, reményéből és szeretetéből megszületett és előretört az új erő. Önök a Jobbikra adott szavazataikkal esélyt adtak arra, hogy a szabadságukban, jogaikban és méltóságukban megtaposott magyar emberek végre felemelhetik a fejüket és alakítóivá válhatnak saját sorsuknak. Megőrizhetjük termőföldünket, kiharcolhatjuk a versenytársakkal azonos támogatás a magyar gazdáknak, megvédhetjük a magyar piacot az ideáramló, agyontámogatott, rossz minőségű külföldi élelmiszertől. Megszüntethetjük mindazokat a szabályokat, amelyek itt Magyarországon a külföldinek, a multinak lényegesen előnyösebb helyzetet biztosítanak, mint a magyar vállalkozóknak. S harcba szállhatunk azért, hogy a jogfosztott magyar munkavállalóknak jogaik legyenek, érdekvédelmük legyen, és tisztességes jövedelmük legyen.

Sokat gyaláztak bennünket ellenfeleink ebben a kampányban, de mi nem vagyunk megsértődve. Hívjuk és várjuk őket, hogy együtt valósítsuk meg a nemzet közös céljait az Európai Unióban és itthon is. Nem leszünk partnerek a Lisszaboni Szerződés elolvasás nélküli aláírásában, de partnerek leszünk az elszakított területeken lévő magyar testvéreink autonómiájának kivívásában, a magyar föld megvédésében, a magyarok vélemény-nyilvánítási szabadságában, és más emberi jogainak védelmében. Partnerei leszünk Európában mindazoknak, akik a bukott, velejéig romlott neoliberális rendszer helyére igazságosabb gazdaságot, igazságosabb világot szeretnének, akik a globális nagytőke helyett a Magunkfajták érdekeit támogatják, a kisgazdákét, kiskereskedőkét, családi vállalkozások tulajdonaiét, ápolónők, pedagógusok állami alkalmazottak érdekeit és értékrendjét. A világon mindenhol mi vagyunk többségben, a Magunkfajták, itt az ideje, hogy a mi érdekeink és értékeink érvényesüljenek a globális nagytőke, a multinacionális cégek, a bankok érdekei helyett. Tévedés ne essék: ez nem szélsőséges gondolkodás. Ez a többségi gondolkodás egész Európában és az egész világon.

Történelmi pillanatban kerülünk az európai politika középpontjába, s törekszünk arra, hogy igazságszerető és szabadságszerető magyarként élére álljunk az igazságosabb Európáért megvívandó harcnak. Hiszem, hogy mi magyarok nemcsak itt a saját hazánkban, de az Európai Unióban is történelmi küldetést kaptunk, az igazság és az emberi méltóság szolgálatában. Köszönjük minden választónak és minden segítőnknek, hogy húsz évvel az ún. rendszerváltás után végre új erő jelenhetett meg a magyar politikában és az Európai Unióban.

Köszönöm Vona Gábornak és a Jobbik elnökségének, hogy hittek és bíztak bennem, és párton kívüliként, nemzeti jogvédőként listavezetővé tettek.
Köszönöm a Jobbik minden munkatársának, az irodában dolgozóknak, a helyi alapszervezeteknek, mindazoknak, akik az összes aljas támadás és gyalázkodás ellenére töretlen hittel gyűjtötték a kopogtatócédulákat, ragasztották a plakátokat, szervezték az országjárást.
Köszönöm azoknak a Jobbikos barátoknak, akikkel sok ezer kilométert tettünk meg együtt az országjárásban, Kassai Eszternek és Szilvási Péternek, akik addig-addig járták az országot, míg meg nem kérték egymás kezét, augusztusban oltár elé is állnak. Köszönöm Dúró Dórinak és Novák Elődnek, akik a pártkapcsolatot már Eszteréket megelőzően párkapcsolattá alakították, s ez megsokszorozta erejüket a kampányban is. Köszönöm Misinek, Tamásnak, Andrásnak és Zsiráfnak, hogy minden vidéki utunkról biztonságban és épségben hazavezettek bennünket. Köszönjük azoknak a magyar vállalkozóknak, akik anyagilag támogattak bennünket.

A kissé rosszindulatú híresztelések ellenére nekem egyikőjük sem tűnt orosznak, sőt, nagyon-nagyon magyarnak tűntek. Nem tűntek MSZP-seknek, noha a Fidesz azt állította, hogy ők támogatnak minket. Nem tűntek Fideszeseknek, pedig az MSZP azt állította, hogy ők támogattak minket. Nemzeti radikálisoknak tűntek, akik úgy gondolják, hogy Magyarország a magyaroké, s itt az ideje, hogy az Európai Unióban, s itthon Magyarországon idegen érdekek helyett magyar érdekeket képviseljünk. Mert nekünk, Magunkfajtáknak csak ez az egy hazánk van. Végtelen hálával köszönöm 84 éves édesapámnak, Morvai Miklósnak, három lányomnak, Lilinek, Sárinak és Verának és a barátaimnak, hogy az egész kampány során tartották bennem a lelket. Köszönöm a Jóistennek, hogy küldetést adott és hozzá erőt.
Isten óvja és vezesse Magyarországot, Isten áldja mindazokat, akik eddig is hittek a Jobbik az új erő sikerében, s azokat is, akiknek a szíve csak most nyílik meg irányukban.

Morvai Krisztina