Út a munkába II

Minap mikor már az aznapi 10 kiküldött önéletrajzból 5 visszajött mint zepteres ajánlat , kicsit ( nagyon ) elkeseredtem. Fiatal nőként lassan úgy érzem ebben, ebben az országban, csak azok a nők érvényesülnek, akik a hátsójukat mutogatják a kereskedelmi tévékben főműsoridőben, vagy megvan a sógor koma jóbarát trió, hogy segítsék őket a munka világában. Vannak az országnak szerencsésebb részei is ahol, majd 40 %-al többet fizetnek ugyan azért a munkáért mint itt Békésben. Lassan úgy érzem magam , mint az a két csiga az autópálya szélén, hogy nézik a túloldalt, de azt is tudják hogy oda születni kell. Mert ugyebár , ahhoz , hogy elköltözzön az ember ahhoz tőke kell. (még egy albérlethez is) A tőkéhez pedig munka , ami itt nincs. De ha az ember nagy nehezen el is helyezkedik, az itteni bérekből félrerakni nem lehet, jó ha hónap végéig marad. (az már egy szerencsés hónap). Szóval gazdag rokonok híján a megye fogva tart.
Hallhatjuk, hogy fogy a magyar. Persze hogy fogy. Ilyen körülmények közé csak a cigány szül, vagy aki nem normális, vagy aki már annyira megszedte magát, hogy tudja vállalni a gyermekszülést. Segélyre nem számolhatok, mert túl világos a bőröm, de nem is segélyből szeretnék megélni. Hanem tisztességes munkából. Bár az a helyzet, hogy tisztességes munkából, csak nyugodt lelkiismerettel lehet éhen halni. Megélni nem. De sokan a lehetőséget se kapjuk meg, hogy megpróbáljuk. Sokszor sajnos elgondolkozom rajta, hogy az egyetem helyett, költöttem volna műmellekre. A köbcentik sokszor többet segítenek az elhelyezkedésben, mint a megszerzett tudás.
Odafenn valakinek végre észre kéne vennie, hogy milyen ördögi körbe kényszerül a vidéki ember. Nem azt mondom ,hogy mindenkit segítsenek felköltözni a fővárosba, mert lássuk be ott központosul minden, hanem , hogy vegyék észre, ha vidéki életet teljesen ellehetetlenítik, nem marad aki esetlegesen megtermelje a városi napi húsadagját.
Van egy két mocsok dolog , amit ki kéne takarítani az országból. Az egyik ezek a munkaerő kölcsönző cégek, amik a mai modern rabszolga piaccal egyenlők. Az általuk foglalkoztatottak után felveszik a támogatásukat, és a cégtől ahova közvetített a jutalékokat, addig a melósnak dobnak némi alamizsnát. A másik furcsa intézmény pedig a munkaidő keret. Túlórapénz, műszakpótlék nuku. Majd lecsúsztatja...De kérdem én , hogy egyenlő egy vasárnap délutáni műszak, egy kedd délelőttivel? hát ott ahol bevezettél a munkaidő keretet.
Gondolom a fenn megfogalmazott véleményemmel nem vagyok egyedül az országban. Sőt biztos vagyok benne. Csak egyszerűen meguntam csendben maradni , mikor mindenki azt szajkózza, hogy aki akar, az talál munkát. ami lássuk be nem igaz. Aki születés jogán nem kerül egész közel a húsosfazékhoz, annak nagyon nehéz odavergődnie mellé. Nagyon nagyon ritkán hallani ilyen jellegű sikertörténetet.

Szebb jövőről próbálok álmodni, de félek hogy a rémálmok győzedelmeskednek.