Egyszer ugyan valamikor nagyon régen mondtam valakinek már nem is emlékszem kinek, mondjuk ő ezen nagyon meg is sértődött. Hogy nincs szükségem barátokra, mert rosszabbak mint az ellenségek. Mert az ellenséged tudod hogy ártani akar és nem ér váratlanul, de a barátoktól nem várod és akkor szúr le mikor a legkevésbé várod és mikor már térdre rogyva kérdően nézel rá hogy ezt most mért? akkor csak annyit mond SAJNÁLOM... és elfeketedik minden. és csak ismétlődik benned de mért? mért én? mért így? Most van ennek értelme? Ezért? Nem tudom mért van ez így... de csak azok rúgnak belém akit közel engedek... Ilyen az élet...
1 megjegyzés:
és ha valaki a békés lelki világomnak mezejében zavart kelt és másfél napig azon kell hogy gondolkozzak hogy essek a szalagfűrész alá, akkor az megérdemli hogy bunkó legyek vele akkor ha ez neki nem esik jól, de egy barát belátó és megértő :D
Megjegyzés küldése