Nincs mit írnom... Megint hagyom hogy kitérítsék békés életem csendes medréből a hétköznapi dolgok és már nem először. Ilyenkor, de utálom magamat mert ez csak a saját hibám senki más nem lehet a felelős. Mert barom vagyok és vak... majd megbékülök és újra boldogan lehetek megint békés nyugtot és csendben őrült...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése