2009. február 5.

TEKNÕSBÉKA

- Segíts neki!

Egy fiatalember sétál a városban. Az egyik téren leül egy padra. Mellette idõsebb úriember újságot olvas. Kis idõ múlva, természetesen - oh Álmok! oh, régi szép id k! - beszélgetni kezdenek.
A téma, hogy hogy nem, az ország helyzete, és végül rákerül a sor Gyurcsány Ferencre is.
Az idõsebb a fiatalemberhez fordulva megkérdezi:
- Tudod, Gyurcsány Ferenc olyan, mint egy teknõsbéka egy oszlop tetején.
A fiatalember elgondolkodik, majd megszólal:
- Nem értem azt a dolgot a teknõsbékáról az oszlop tetején ...
Mit akar ez jelenteni, mit akar ezzel mondani, Uram?
Az idõsebb ember válaszol:
- Ha vidéken, a mezõn sétálsz, és egyszerre csak meglátsz egy teknõsbékát, amely
egyensúlyoz egy villanyoszlop tetején, mi jutna az eszedbe?
Mivel észreveszi az értetlenséget a fiatalember arcán, hozzáteszi:
- Elõször: TE nem érted, hogyan került oda a teknõsbéka.
- Másodszor: TE nem akarod elhinni, hogy ott van egyáltalán.
- Harmadszorra: TE jól tudod, hogy egyedül, magától nem kerülhetett oda.
- Negyedszer: TE biztos vagy abban, hogy nem kellene ott lennie.
- Ötödször: TE tudatában vagy annak, hogy semmi hasznosat nem fog tudni tenni
ott fent, semmi jó nem származhat abból, hogy ott van.

===> Így tehát, az egyetlen és ésszerû dolog: segítséget kell nyújtanod ahhoz, hogy az onnan
lekerüljön. A teknõsbékát, a saját érdekünkben is, le kell venni az oszlop tetejérõl!

Terjeszd! Ellenkezõleg, könnyen elõfordulhat az, hogy a teknõsbéka mindörökre ott fenn marad.

1 megjegyzés:

TT írta...

*/A kis nyű kidugja a fejét a trágyából, és ezt kérdezi a mamájától:
- Anyuci! Mi az a csodálatos kék felettünk?
- Az, az ég, kisfiam.
- S mi az a ragyogó sárga az égen?
- Az a nap, kisfiam.
- És az a pompás zöld körülöttünk?
- Az a fű, kisfiam.
- Anyuci, ha minden olyan csodálatos kint, akkor mi miért élünk itt a
szarban?
- Ez a hazánk, kisfiam!/*