Az elmúlt pár napban egyre többet hallottam a meddőségi problémákról. Lehet korábban is csak eddig nem igazán tünt fel talán azért mert, nem volt annyi várandós ismerősöm. Na szóval meddőség. Hol a kis fickók nem a megfelelőek, hol a petével van probléma de van hogy a hormonszint nem megfelelő. És számomra csak ez az utóbbi az elfogadott, amikor még szabad gyógyszeresen beavatkozni. Természetesen sajnálom azokat a nőtársaimat akiknek nem lehet gyermekük, de ez a szelekció. A természet az utóbbi pár milliárd évben bebizonyította hogy ért hozzá, hogy kit engedjen szaporodni (tudom ez csúnya szó) .
Minap a S. rádióban hallgattam egy két órás beszélgetést erről, hogy meddig szabad próbálkozni. Akármeddig. De azt is figyelembe kell venni, hogy az idő múlásával a beavatkozások számával nő a kockázata annak hogy a születendő gyermek nem lesz egészséges.
Miután esetlegesen nem hormon hanem szervi baja van a párnak akkor nem érdemes kockáztatni. Vagy erőteljesen mérlegelni kell azt a lehetőséget, hogy mivan ha... ha nem lesz egészséges a bébi. Persze mind ez egy teljesen normálisan megfogant gyermek esetére is igaz.
Sokat gondolkoztam azon is hogy én hogyan tennék. Ha csak művi úton tudnék teherbe esni akkor inkább az örökbe fogadást választanám, mert habár nem én lennék a baba biológiai anyja mégis ugyanúgy tudnám szeretni.
1 megjegyzés:
Nem lehet hogy egy kicsit szögletesen látod a világot? Végül is igazad lehet...
Megjegyzés küldése