Még mindig a Balkánon

Mai napon megpróbáltam a múlt hétről visszamaradt Lei -met visszaváltani jó magyar forintra! Nem lett volna sok mindössze kb 3000 ft , de a szandira amit kinéztem pont elég. Ígyhát nekivágtam a feladatnak. Tegnap a helyi takarék szövetkezetben próbáltam , ott nem jártam sikerrel de nagyon segítő készek voltak és Szeghalomra irányítottak. A mai délután egy kedves ismerősön erre járt és felajánlotta hogy átvisz . Én meg hát miért is ne alapon , zsebre vágva a valutámat nekivágtam. Utam elöszőr az egyik országos pénzintézethez vezetett ahol kicsit furán néztek rám, hogy mit akarok én román fizető eszközzel, aztán a Tak. Szöv.-be majd az egyik kereskedelmi bankba. Na ott már elszakad a cérna. A kis hölgy elég flegmán közölte hogy ők lei-el nem foglalkoznak. Ha tegyük fel Zala megyében laknánk akkor ezt meg is érteném , de itt a határtól 40km-re nem igazán. És ekkor jött az igazi nagy döbbenet. Egy árva forint nem volt nálam mivel nem számítottam a kudarcra. Utilapu a talpamra, kapucni a fejemre ( mivel szakadt az eső) és irány délre. Még szerencse hogy Ladány csak 10kmre van. már kiértem Szeghalomról mikor végre megjött a felmentő sereg és Zoli visszahívott és értem jött kocsival. De addigra én is rongyá áztam és a cigim is.